A kérdésre a válasz sok-sok évre nyúlik vissza. Amikor elkezdtem aktívan foglalkozni a harcművészetekkel 1983-ban hatalmas lendülettel, lelkesedéssel és nem utolsó sorban energiával kezdtem meg sportolói pályafutásomat. Fiatal voltam, erős, természetesen egészséges és rettentően motivált.
Európában ekkor még a harcművészetek viszonylag gyerekcipőben jártak, hiszen Bruce Lee halálát követően (1973) kezdtek elterjedni Ázsián kívül is a különböző irányzatok. Ez azt is hozta maga után, hogy abban az időben a Mester tanításain kívül tanultunk mindenből, amit láttunk, tapasztaltunk. Próbáltuk lemásolni az akkor még narrátoros borzasztó minőségű filmekben látottakat, sőt gyakran igyekeztük felülmúlni azt. Ez természetesen azt is eredményezte, hogy a nem megfelelően végzett erősítő gyakorlatok bizony nem tettek jót az izületeknek és a csontoknak. Persze ezt ma már tudom és tanítványaimat én is ennek megfelelően, ilyen szemlélettel készítem fel. De ’83-ban senki nem volt, aki a technikák tanításán felül azt is elmondta volna, hogy az, amit csinálunk, az hogy nem teszi tönkre az izületeinket. Meg is lett az eredménye: kb. 22-23 éves koromban kezdődtek a becsípődések a lumbális szakaszon derekamban (L-4-5), amely innentől kezdve minden évben 2-3 alkalommal meg is történt. Természetesen a sport ettől ment tovább, hivatásos katonaként szolgáltam (az sem egy gerinckímélő tevékenység), de külön nem fordítottam figyelmet a gerincem egészségére. Úgy voltam, vele, hogy fáj, majd elmúlik. Így is volt jó darabig. Azonban ahogy telt az idő, egyre rosszabb lett. 2019-ben már sérvet diagnosztizáltak és onnantól kezdve az egészségi állapotom rohamosan romlott. Az edzéseim minősége is egyre gyengébb volt, hiszen nehezen mozogtam és ennek következtében közel 20 kilót szedtem fel.
2022-ben jutottam oda, hogy elveimet feladva, (miszerint nem hagyom magam megműteni) alávetem magam a műtétnek. Ez 2022. augusztus 1-n meg is történt. A műtét jól sikerült, kiváló szakember műtött. Ekkor azonban megfogadtam, hogy ha felépülök, velem ez még egyszer nem történhet meg. Egy évet voltam táppénzen. Ezidő alatt képeztem magam, mellette végeztem a rehabilitációt és a gyógytornát. Rengeteget olvastam a gerincről és az izmokról, igyekeztem mindent megtanulni, ami a felépülésemet segítette. Ezt követően – amikor már a felépülésem megtörtént – visszanyertem az eredeti súlyomat, beiratkoztam egy gerinctréner képzésre, amely kiegészítő képzés a meglévő egyetemi diplomáim mellé. Azt gondoltam, hogy ha magamon is tudtam segíteni, akkor másoknak is megoldást jelenthet az a tapasztalat, amellyel rendelkezem, hiszen saját bőrömön tapasztaltam meg mindent, ami idáig vezetett.
Így hitelesen és szakmailag is felkészülve tudok segíteni mindazoknak, akik felkeresnek problémájukkal.